Amikor Daisy Cooke felébredt a szállodában, érezte, ahogy egy férfi mellkasa forrón a hátának feszül. A derekát átölelő erős kar emlékeztette a tegnap éjjel történtekre.

Tegnap volt a barátja, Devan Gilbert születésnapja, és ajándékként nekiadta magát. A férfi kevésbé volt gyengéd a szokásosnál, de Daisy nem bánta. Végtére is, intim közelségbe kerültek egymással.

– Ébren vagy? – szólalt meg hátulról egy mély hang, amely felettébb kellemesen csengett.

Daisy arca elfehéredett, amikor megfordulva egy idegen férfi jóképű arcát pillantotta meg. – Hát maga kicsoda? – kiáltott fel, tágra nyílt szemekkel a döbbenettől.

A mellette fekvő férfi rendkívül vonzó volt; tökéletes vonásai olyan hidegséget és nemességet sugároztak, ami teljesen különbözött Devantól.

– Emery Potter vagyok – felelte a férfi.

Daisy, mintha kábult volna, remegő hangon kérdezte: – Mit keres a szobámban? Hol van Devan? – Akaratlanul is felmerült benne a kérdés: „Ő lenne az a férfi, akivel az éjjel lefeküdtem?” Ajkába harapva meredt a férfira, miközben próbálta visszatartani könnyeit.

Daisy zaklatott arckifejezése nem tetszett Emerynek. Segrilynben nők sokasága vágyott arra, hogy lefeküdjön vele, ő mégsem méltatta őket pillantásra sem. Tegnap éjjel ez a nő a karjaiba omlott, most pedig az áldozatot játssza, ami azonnal elrontotta Emery kedvét.

Emery türelmesen magyarázni kezdett: – Nem ismerek semmiféle Devant. Tegnap éjszaka ebben a szállodában szálltam meg, maga pedig rám vetette magát, és ragaszkodott hozzá, hogy velem aludjon. Nekem pedig épp szükségem volt egy nőre. – A tegnap este említésére Emery összehúzta a szemét. Sosem hagyta futni azokat, akik ármánykodtak ellene.

Gyorsan magára kapott egy fehér inget, az ágy mellé állt, és lenézett a takaró alatt összegömbölyödve zokogó nőre. – Függetlenül attól, miért mentett meg tegnap este, jövök magának eggyel. Mit akar? Pénzt, hatalmat, státuszt... Bármit megadok, amit csak kíván.

Daisy lenyelte a könnyeit. – A szüzességemet akarom vissza. – Ez volt az, amit húsz éven át őrizgetett.

Emery torkán gombóc keletkezett. – Ez van, nincs mit tenni. – A tegnap estére gondolva megenyhült a hangja. – Ha a barátja dobja magát, vállalom érte a felelősséget. Itt a számom.

Nem volt kiszemeltje, így nem bánta, ha bárkit is el kell vennie, aki épp a közelében van. Letett egy névjegykártyát az asztalra, és így szólt: – Hívjon, ha szüksége van valamire. Most mennem kell.

*****

Daisy kiszállt a taxiból, és fázósan igazította meg a kabátját. Remélte, hogy Devan meleg öleléssel fogadja majd, de bele sem mert gondolni, mit tesz majd a férfi, ha megtudja, hogy egy másikkal hált. Talán megsajnálja, de az is lehet, hogy undorítónak tartja majd.

Kimerülten sétált a Cooke-villa felé. Amikor az ajtóhoz ért, meghallotta Devan lágy hangját. Abban a pillanatban, amikor menekülőre fogta volna, a férfi szavai földbe gyökereztették a lábát.

– Cooke asszony, feleségül akarom venni Jade-et. Megvédem őt, amíg élek – mondta.

Niamh Cooke elismerően válaszolt: – Devan, mintha csak a saját fiam lennél. Rád bízom Jade-et. – Axton Cooke, Daisy apja közbeszólt: – Nos, tűzzünk ki egy időpontot a szüleid és a mi találkozónkra.

A nappaliban uralkodó idilli jelenet összetörte Daisy szívét. Hangosan tiltakozott: – Szó sem lehet róla!

Niamh arca elkomorult, amint meglátta Daisyt. – Devan és Jade eljegyzéséről tárgyalunk. Semmi közöd hozzá. Menj fel az emeletre!

Daisy a kézenfogva álló Devanre és Jade-re meredt, a szíve pedig annyira fájt, hogy alig kapott levegőt. Fogcsikorgatva mondta: – Komolyan? Devan a barátom. Hogyhogy semmi közöm hozzá?

Niamh visszavágott: – Mióta a barátod Devan?

Jade döbbenten kérdezte: – Devan, te Daisy barátja vagy? – Fájdalmas arcot vágott, mintha kompromisszumot készülne kötni. – Ha így van, nem lehetünk együtt. Nem bánthatom Daisyt.

Devan átölelte Jade-et, és gyengéden letörölte a könnyeit. – Nem úgy van, Jade. Soha nem voltam együtt Daisyvel. Mindig is a húgomként kezeltem. Azt hiszem, félreértette a hozzáállásomat.

Devan szavai megdöbbentették Daisyt. Megtántorodott, gondolatai visszasodródtak azokhoz a gyönyörű pillanatokhoz, amikor a férfi megfogadta, hogy megvédi, megölelte és megcsókolta. Hirtelen mindezt nevetségesnek találta.

– Te jó ég! – kiáltott fel Jade, meglepetésében a szája elé kapva a kezét, miközben a Daisy nyakán éktelenkedő foltokra mutatott. – Daisy, a nyakad...

Mindenki figyelme Daisy nyakára terelődött. Niamh azonnal rájött, mit tett a lány az éjjel.

Csatt!

Mielőtt Daisy feleszmélt volna, Niamh arcul csapta, amitől zúgni kezdett a füle. – Te szemérmetlen vidéki trampli, hogy merészeled Jade-hez hasonlítani magad? Micsoda vicc! – szidalmazta Niamh.

Daisy az arcát fogva nézett fel, és a Niamh szemében ülő undor és gyűlölet kétségbeesésbe taszította. Rekedten kérdezte: – Az én hibám volt, hogy rossz gyereket hoztatok el a szülészetről? Miért nem próbáltok meg törődni velem?

– Így beszélsz az anyáddal? Egy ilyen hálátlan lány nem érdemli meg a törődésemet! – vágta rá szívtelenül Niamh.

Daisy mozdulatlanul állt, képtelen volt megszólalni. A szülei által a kórházban évekkel ezelőtt elkövetett hiba megváltoztatta az életét. Szegénységben élt vidéken Barbara Riverával, egy vak idős asszonnyal.

Két éve, amikor végre visszatért a Cooke családhoz, nem a szülei szeretetét érezte, hanem a gyűlöletüket. Niamh neheztelt rá, amiért kiszorította Jade-et, a drága lányát.

Akkoriban Devan volt az egyetlen, aki törődött Daisyvel, és a lány azt hitte, megtalálta az igaz szerelmet.

Most azonban Devan árulása, szülei kemény szavai és Jade káröröme miatt Daisy úgy érezte, viccet csináltak belőle. Könnyeit letörölve, visszanézés nélkül hagyta el a kétségbeejtő otthont.