– Szia! – mondom, felvéve azt a vidám személyiséget, ami mindig bevált a klubokban, amikben dolgoztam, amint belépünk az ajtón. Frankie hűvösen követ a nyomomban, miközben a menedzser felé lépek, játékosan babrálva a hajammal, tudva, hogy ettől bután és kissé együgyűen nézek ki. – Öhm, azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e önöknél hely egy táncosnak mára estére?

A menedzser egy pillanatra megál