Néhány órával később ébredek fel, a testem megfeszül, ahogy érzem, hogy a gép megmozdul, lefelé…dől? Gondolom? Elakad a lélegzetem, és felpattintom a fejem, hogy Frankie-re nézzek, aki már engem néz.

"Nyugi, kölyök," motyogja, és finoman simogatja a hátam. "Leszállunk, nem zuhanunk. Nincs mitől tartanod."

"Honnan tudod a különbséget?" suttogom, még mindig félek egy kicsit.

"Hmm," mondja, és feleme