Lassan elmentem felfrissülni, de a szobámban maradtam, mert nem volt étvágyam. Csak az ágyamban feküdtem, és üveges szemekkel bámultam a távolba, a szerencsétlen életemre gondolva. Helen a nap folyamán később bekopogott az ajtón, hogy megnézzen. Amikor kinyitottam az ajtót, elkerekedett a szeme a látványomtól.

"Jól vagy, drágám, mi a baj?" – kérdezte, miközben felmért.

"Jól vagyok, te hogy vagy?"