11. FEJEZET

IRENE SZEMSZÖGÉBŐL

Idegesen megnedvesítettem az ajkaimat, és azonnal a földre zuhantam, gondatlanul egy helyre gyűjtve a törött szilánkokat. Már a torkomban dobogott a szívem, és a kezeim fékezhetetlenül remegtek.

– Sajnálom! Esküszöm, sajnálom! Én… megveszem a tányért! Visszaveszem, én… áh! – Annyira ideges és nyugtalan voltam, hogy véletlenül rányomtam az ujjam egy szilánkra, miközbe