TESSA

Már kezdtem unni, de Zaria meggondolatlanul újra nekem rontott. Körmei épphogy súrolták a levegőt, mielőtt elkaptam a csuklóját és megcsavartam, visszalépésre kényszerítve. A lélegzetének hangja mindent elárult. Már nem volt ereje, nem úgy, mint régen.

– Jóságos ég – sóhajtottam, ellökve őt. – Milyen gyenge lettél.

A szeme felvillant, de ahelyett, hogy újra támadt volna, őrült módjára nevete