LUNA

Észre sem vettem, hogy sírok, csak a szél érintette hűsen az arcomat.

Ez… gyönyörű volt.

A tónál voltunk, a fény csillogott a vízen. A levegő még reggeli harmatot illatozott, pedig már tíz óra volt.

Olyan volt, mint az otthon.

Épp amikor azt hittem, a szívem már nem bír többet, megláttam egy kis építményt a tisztás túlsó végében, nagy, napfényes ablakokkal és egy ismerős, klasszikus dizájnnal