Olivia

– Most már tényleg csomagolnunk kell – mondtam végül.

– Valószínűleg. – Lassan húzódott ki belőlem, remegő lábakra állítva le. – Tudsz járni?

– Alig. – De mosolyogtam. – A te hibád.

– Nem kérek bocsánatot. – Megragadta a sampont, nyomott egy keveset a tenyerébe. – Fordulj meg.

Hagytam, hogy megmossa a hajamat, ujjai a fejbőrömet masszírozták. Meglepően intim volt ott állni, miközben ő gondo