Közelebb húzódott az ajtó felőli oldalra, mert a hangja tisztábban hallatszott, amikor azt mondta: "Talán egyszerűen... elfelejthetnénk, ami történt."

Elöntött a megkönnyebbülés. Egészen addig, amíg halkan hozzá nem tette: "Egyelőre."

Felpattantam, és az ajtót bámultam. Egyelőre? Egyelőre? Mi a fenét jelent ez? Várni fog vacsora utánig, hogy leordítsa a fejem, vagy...

Vagy mi?

Atyaúristen. Szívroh