Vállamon fogva, a szemembe nézve, lágyan azt mondja: "Bármit is csinálsz, biztosnak kell lenned benne. Szánj rá időt. Jöjj rá. De légy biztos. Tartozol magadnak ennyivel."

Elenged, és visszasétál a konyhaasztalhoz. Leül, felteszi a lábát egy másik székre, összekulcsolja az ujjait a hasán, és mosolyog. "Na, add ide azt a rohadt pitét, asszony. Éhenhalok."

Kifejezése és hangja közömbös, de a szemei.