Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Nevetve rácaptam a karjára.

– Miért kellett ezt ilyen komolyan hangzania? És lehet, hogy már nem is lesz szükséged a párnára.

Elmosolyodott, és megfogta a kezem. – Annyira örülök, hogy most nevetsz. Nagyon sajnálom, hogy megríkattalak.

Szemrehányóan néztem rá. – Még mindig nagyon csalódott vagyok benned.

– Esküszöm, soha többé nem csinálok ilyet. Soha nem titkolok el előled semmit. Megígérem. Te v