Nina

A gép zökkenve ért földet a betonon, és én egy halk megkönnyebbült sóhajt engedtem ki. Általában nem zavart a repülés, de ez az út különösen turbulens volt. Most, hogy újra szilárd talajon voltunk, úgy éreztem, végre ellazulhatok.

– Megcsináltuk – motyogta Enzo, és a szeme találkozott az enyémmel, mintha hallotta volna a gondolataimat.

Kuncogtam, és a kezem ösztönösen a hasam felé siklott. –