Úgy döntöttem, egyelőre elhessegetem a gondolatot, nem engedem, hogy gyökeret verjen. Helyette a jelenre koncentráltam, a mellettem sétáló férfira, az életre, amit együtt építettünk.

– Alig várom, hogy találkozzunk a babánkkal – mondta Enzo halkan, mintha valahogy megérezte volna a belső zűrzavaromat.

– Én is – válaszoltam, a hangomban érzéssel. – Én is nagyon várom.

…

Később visszatértünk