Szolga.

Ahogy ez a szó leülepedett bennem, émelygés tekeredett a gyomromba. Arra a vadállapotra gondoltam, amibe a párducot – Isaacot – taszították, és éreztem, hogy a hányinger felszalad a torkomon. Szolga, szolgáló, báb.

Vajon ez lenne Enzo sorsa, ha nem találnánk meg elég hamar? Vajon hány másikat taszított ebbe az állapotba? Százakat? Ezreket?

"Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekünk, Isaac" –