*Olivia*

Dália felvette a telefont, arca olyan fehér volt, mint egy lepedő. Én gondterhelten rágtam az alsó ajkam, a szorongás azzal fenyegetett, hogy eluralkodik rajtam. Kényszerítettem magam, hogy mély levegőt vegyek, és kiengedjem. Senkinek sem tenne jót, ha most pánikrohamot kapnék.

– Várj egy kicsit, Tallon. Kivezetlek hangosra – mondta Dália, rám nézve.

Az arca az érzelmeim tükörképe volt. M