*Olivia*

Mire Giovani befejezte a mesélést, a kávém elfogyott, én pedig teljesen kimerültem. Már attól is, hogy hallgattam mindazon, amin keresztülment, úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna. Felálltam az asztaltól, odamentem hozzá, és gyengéden az arcára tettem a kezem, hogy véletlenül se fájjon neki.

– Annyira örülök, hogy sikerült – mondtam neki halkan.

A többiek az asztal körül egyetértől