Caleb

Egy kölyök túljárt az eszemen.

Amikor azt mondtam Leah-nak, hogy hajlandó vagyok a játékszeremmé tenni, finoman, de nagyon világosan fogalmaztam, hogy a kapcsolatunk titkos lesz. Szex, ahol senki sem látja, semmi más. Érzelmek és nyilvános csókok kizárva. Ha valaha is megpróbálkozna ilyesmivel, emlékeztetném a helyére – ez volt a hozzáállásom.

...egészen addig, amíg le nem vett a lábamról azzal, hogy az utcán olyan erővel csókolt szájon, hogy most merevedésem van a nadrágomban. Rohadtul kemény vagyok, és ez több okból is probléma.

Először is, a barátnői héjaszemekkel figyelnek minket. Másodszor, túl fiatal hozzám, és egy hatalmas ügyvédi iroda ügyvezető partnereként, valamint a Steele Enterprises vezérigazgatójaként nem kockáztathatok meg egy botrányt. Harmadszor, mindig is büszke voltam a vasakaratú önuralmamra. Nem hagytam, hogy elvakítsanak az érzelmek vagy az impulzusok. Mégis itt állok az utcán, egy kipirult arcú tizennyolc éves lány nyelvével a számban és egy kínos dudorral az Armani nadrágomban.

– Leah – sikerül kilehelnem, miközben gyengéden hátratolom, kezemmel a vállán, megszakítva a kontaktust. Szemei vadak, és zihál, ami azt sugallja, hogy a csók neki is jó volt.

A legrosszabb rész? Huncut csillogás van a szemében, ami arra utal, hogy elégedett magával, és nekem mindig is bejöttek a rossz kislányok. Történetesen szeretem a szőkéket is, mivel tapasztalatom szerint ők általában tüzesek...

– Bocsánat – mondja, egyáltalán nem hangzik bűnbánónak. – Elragadott a hév. – Pimasz vigyor terül szét az ajkain, ami ráébreszt, hogy ez a „lány” pont olyan, mint a volt feleségem – a manipuláció és a játszmák mestere.

Felhorkanok, mielőtt megragadnám a karját, és elég közel húznám ahhoz, hogy lehajolhassak és a fülébe súghassak: – Befejezted a felvágást a kis barátnőid előtt, vagy elhúzhatunk végre a pokolba innen, hogy megkapjam, amiért jöttem?

Azokkal az idegesítő őzike-szemekkel néz fel rám. – Miért jöttél? – kérdezi csupa ártatlansággal és naivitással, holott rohadtul jól tudja, miért vagyok itt.

A farkam tovább keményedik, ha ez egyáltalán lehetséges. A volt feleségemmel való szakítás óta nem akartam ennyire megdugni senkit. Mivel gazdag vagyok, a nők rám vetik magukat, de Leah más.

Ritkán lep meg bárki is, de Leah színésznő, és ez tetszik. Az az ártatlan mód, ahogy most rám néz? Köszönőviszonyban sincs azzal a csábítóval, aki az imént hozzám préselte magát a féktelen vágy nyilvános demonstrációjaként. Lenyűgöz a színészi tehetsége, és a tény, hogy meri ezt velem szemben használni, arra ösztönöz, hogy megtörjem, hogy nyögésre és a figyelmemért való könyörgésre bírjam.

– Érted – morgom a fülébe, szorosan markolva a felkarját, hogy egy helyben tartsam. – Érted jöttem. Szóval vidd a pimasz kis fenekedet a kocsiba, hogy elhajthassunk valahová, ami... privátabb.

Bármelyik másik nő visítana a lehetőségtől, hogy egy milliárdossal baszhat. A legtöbbjük úgy gondolja, ez házassághoz és meggazdagodáshoz vezethet.

De Leah?

A szemét forgatja. – Milyen romantikus.

Felvonom a szemöldököm. Ez a tizennyolc éves tényleg visszaszól nekem? Lenyűgöző, tekintve, hogy szüksége van rám. Az apja már elmondta, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy főiskolára küldjék. Tehát Leah arra hagyatkozik, hogy a nyáron az asszisztensem lesz, ami lényegében azt jelenti, hogy a kedvemben jár.

Mégis itt van, és kihívást intéz ellenem.

– Leah – mondom halkan, próbálva visszaszerezni az irányítást a helyzet felett. – Nem a középiskolás szerelmed vagyok; ne várd el tőlem, hogy romantikus legyek.

Felnevet, őzike-szemeiben lázadás villan, ahogy találkozik az enyémmel. – Erotikus író vagyok, Caleb – ha azt akarod, hogy nedves legyek és a farkad után vágyakozzak a kocsiban, ennél jobban kell próbálkoznod.

A vágy hulláma fut át rajtam a szavaira, amitől szorosabban markolom a karját. – Kétségtelenül jól bánsz a szavakkal – válaszolom, a hangom éle többet árul el, mint amennyit be szeretnék ismerni.

A szája sarka pajkos kis vigyorra húzódik. De mielőtt esélyt kapna a válaszra, felkapom, mint egy menyasszonyt, és megkerülöm az autót.

Amikor észreveszem, hogy az álla hivatalosan is a padlót veri, önelégült hangon kérdezem: – Ez mennyire romantikus?

Az arca elvörösödik, mielőtt elnézne. Csak egy pillanatig aggódom, hogy a felkapása talán túl sok volt, amikor rájövök, hogy a pír azt jelenti: vonzónak találja.

Ajkaim ugrató mosolyra görbülnek. – Szereted, ha felkapnak és cipelnek.

A mellkasomnak dönti a fejét. – Fogd be...

Kuncogok a nyilvánvaló zavarán, de gyorsan visszatérek a kőarcú kifejezésemhez. Mi bajom van? Mióta érdekelnek egy nő érzései? Mióta találom a zavarukat... aranyosnak?

– Menjünk – mondom, ahogy kinyitom a kocsiajtót, és gyengéden leteszem az utasülésre.

Nagy szemei találkoznak az enyéimmel. – Ígérd meg, hogy nem viszel ki az erdőbe, hogy megölj.

Nem tudom megállni, hogy ne nevessek abszurd megjegyzésén. – Leah, sorozatgyilkosnak nézek ki?

Hátradől az ülésben, és végigmér, mintha komolyan fontolóra venné a kérdést. Úgy tűnik, egy pillanatig rágódik rajta, mielőtt végül válaszolna.

– Nos, nagyon jól nézel ki – a sorozatgyilkosoknak nem sármosnak és vonzónak kellene lenniük? Illik rád a leírás.

A szám sarka szórakozottan emelkedik. – Ezt gondolod rólam? Sármos és vonzó?

– Igen – válaszolja, a szó kicsúszik, mielőtt megállíthatná. Az arca mélyvörös árnyalatba borul, ahogy rájön, mit ismert be éppen.

Az őszintesége megérint bennem valamit; azon kapom magam, hogy vigyorgok a reakcióján. Talán a társasága szórakoztatóbb lesz, mint eredetileg gondoltam?

Áthajolva becsatolom a biztonsági övét, kezem egy pillanattal tovább időzik a csaton a szükségesnél, amitől megborzong. Érdekes. Lehet, hogy a kis írónőm nincs hozzászokva a testi kontaktushoz sem?

– Nyugi, Leah – mondom halkan, képtelenül arra, hogy eltüntessem a vigyort az arcomról, ahogy hátradőlök. – Ha már azelőtt ideges vagy, hogy elhagytuk volna ezt a helyet, el sem tudom képzelni, hogyan fogod kezelni az éjszaka hátralévő részét.

A szeme még nagyobbra tágul, ha ez lehetséges, és a pírja elmélyül. – Hogy érted azt... hogy az éjszaka hátralévő részét?

Láthatóan nyel egyet, szemei az enyémről a bicepszemre, a mellkasomra, majd visszafelé cikáznak. Végre rájön, kivel is van dolga? Hirtelen félénksége növeli az önbizalmamat, és elvigyorodom.

– Ha azt hiszed, csak egy gyors menetet nyomunk le a kocsiban, akkor halálosan tévedsz. Azt tervezem, hogy egész éjszaka megtartalak téged és a pimasz kis szádat, Leah.