Amy nem lett azonnal dühös. Visszafojtotta a mellkasában forrongó haragot, és összeszorította a kezét, hogy nyugodtnak és barátságosnak tűnjön. – Yvonne az? Amy vagyok.

Yvonne meglepetésére Amy nem szidta le. Azért vette fel a telefont, mert Amynak végső soron semmi köze nem volt hozzá. Csak az ő kezét akarta felhasználni arra, hogy elküldje a képet az elnöknek.

Aztán az elnök meglátta volna ezeke