– Mi...

– Nem! A párjaimat akarom, most... – morgom, ahogy a csípőjére ülök, és a kezembe veszem a férfiasságát.

– Apróság, Szerelmem. Csak lassan.

– Meg fogsz állítani, Cameron? – A hegyét a bejáratomhoz igazítom, és látom, hogy zihálni kezd, és markolja a lepedőt.

– Nem – mondja szárazon, megnyalva az ajkát. Tekintete az arcomról oda vándorol, ahol majdnem összekapcsolódunk. A másik kettő az ágy