– Örülök, hogy nem eshetsz teherbe, amíg nem tüzelsz. Mert mostantól még nehezebb lesz távol tartanom magam tőled.

Könnyed kuncogása végigsimít a hajamon. Előrehúz, hogy farkasszemet nézzünk. Gyengéden megcsókol, és elsimítja az arcomról a kioldódott, izzadt tincseket.

– Tudom, hogy utálod, ha ezt kérdezem, de jól vagy? Tényleg?

– Igen – csókoltam meg. – Ez csodálatos volt.

– Édesem? Tudom, hogy é