Laurával otthagytuk a körbevezetést a lehetetlenül hatalmas kastélyban, és úgy döntöttünk, hogy inkább teázunk és falatozunk az üvegházban. Ez nyugalmat biztosított számunkra, mivel a növényeken kívül semmi más nem volt itt, és láthattuk, ha valaki bejön.

– Nem mondhatok el mindent, mert nem az én tisztem – kezdte Laura –, de azt akarom, hogy Cahir boldog legyen. Már túl régóta szomorú. Te vagy az