*CAHIR*

– Haver, már-már irigyellek. – Aristo kopogás nélkül lépett be az irodámba, és belehuppant egy székbe. – Gratulálok, barátom!

Valami nem stimmelt Aristóval – valami, amire nem tudtam rátenni az ujjam.

– Nem rontasz be az irodámba, Aristo. – A hangom kimért volt, amikor megszólaltam, de ez az arcátlan tiszteletlenség felbosszantotta a bennem élő farkast. – Ha legközelebb ezt teszed, lehet,