Cahir tekintetétől Aristo ijedten hátrább ugrott, én pedig nagyot nyeltem, ahogy a libabőr végigfutott a bőrömön.

– Most… most, hogy jobban belegondolok, nekem… nekem dolgom akadt. Később találkozunk! – Aristo futásnak eredt, ahogy menekült az Alfája körül tomboló tűz elől.

– Jó… jó reggelt – nyeltem egyet, és éreztem, ahogy a szemében izzó düh forróságától kiver a veríték a homlokomon.

Éreztem, a