– Ő Sebastian. Mostantól ő felel a biztonságodért – mutatta be Cahir a magas, szikár, izmos férfit.

Rövidre nyírt, homokszínű haja volt, és úgy nézett ki, mintha soha életében nem mosolygott volna, és nem is állna szándékában. A sztoikus arckifejezés, amivel a bemutatkozásomat fogadta, azt az érzést keltette bennem, hogy nem kedvel – mintha az őrzésemet időpocsékolásnak tartaná. A következő szavai