– Mi… Micsoda? – pislogtam a lányra – a nőre, aki elégedett vigyorral dörzsölte a kezét a hasamon. – Mi… Milyen gyerekről? – Lelöktem a kezét a hasamról, de ő visszatette.

– Hát, arról, amelyik a pocakodban van. – vigyorgott rám. A vigyora elhalványult, amikor látta, hogy nem viszonzom. – Ó, hát nem tudtad? – Egy pillanatra komorrá vált, mielőtt az arca tíz karácsonyfánál is ragyogóbban gyúlt ki.