– Nem nézel ki jól – ezek voltak Cahir első szavai, amikor kiléptem a főpapnő szobájából.

Kigombolta az inge legfelső gombját, a haja arról árulkodott, hogy túl sokat túrt bele, a lába alatti szőnyegen pedig a lábnyomokból ítélve idegesen fel-alá járkált.

– Jól vagyok. – Reméltem, hogy nem veszi észre a reszketeg mosolyomat. Tekintete az arcomról a hasamra siklott, és a szívem nagyot dobbant.

– Mi