– Komolyan mondom – mondja Ivan, rám vigyorogva. – Csak elfelejtjük az életünket pár órára. Két teljesen más ember leszünk. Mindent magunk mögött hagyunk. Szia, Rodrigo vagyok – mondja, mosolya egyre szélesebb lesz, miközben nyújtja a kezét, hogy megrázza az enyémet. – Örülök a találkozásnak.

Nevetek az idióta kis játékán, a fejemet rázom, habozom. Kinyúl és megfogja a kezem, felemeli és leengedi