Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Nem tudom megállni, aztán Ivan felé fordítom az arcom, egy apró nyögés hagyja el az ajkaimat, amit ő elkap, a szája az enyémen landol.
Úgy csókolom, hogy elfelejtek lélegezni, annyira éhezem rá, hogy elveszítem önmagam – éhezem az örömére, a nevetésére, a könnyedségére és a vicceire – arra, ahogy elenged engem a világ többi része elől, és elveszhetek benne. Ivan szája forró az enyémen, ahogy átk