Akkor nyitom ki a szemem, amikor egészen hirtelen rádöbbenek, hogy Kent nem afelé az irodaajtó felé vezet, amelyiken bejöttem. Ehelyett az iroda hátsó része felé indul, ahol a bőrkötéses könyvekkel teli polca áll, amire korábban sosem figyeltem fel különösebben.

– Hová megyünk? – kérdezem, kissé megdöbbenve és annál is inkább kíváncsian.

– Az ajtóhoz – feleli Kent, és valami halvány önelégültséget