Kent a tükörben egy kicsit rám mered, és egy szót sem szól, csak megrázza a fejét, és – ismét – tudtomra adja, hogy semmi közöm hozzá. Kicsit összegörnyedek csalódottan, szeretném tudni, de…

Nos, ha nem mondja el. Akkor nincs mit tennem. És ezzel az arckifejezéssel nem hiszem, hogy Kent szeretné, ha faggatnám.

– Nos – folytatom –, mit kéne… egész nap csinálnom? Amíg távol vagy? – kérdezem, felülve