– Na de – tiltakozom, és felmosolygok Kentre, miközben a hüvelykujjával végigsimítja a mellem alsó ívét. – Azt hittem, azt akarod, hogy felkeljek.

– Azt akartam, hogy felébredj – feleli, és elégedetten fújja ki a levegőt az orrán át. – A kikelés az ágyból… az már keményebb dió.

– Részemről rendben – mormolom, és felé emelem az arcomat, de Kent sóhajt egyet, és lazít az ölelésén.

– Nem – rázza a fe