Aztán lehunyom a szemem, készen az alvásra, de meglepődöm, amikor Kent felemeli a kezét, és ujjait gyengéden végigsimítja a hajam hosszán.

– A menedékem, Fay – válaszolja Kent, szavai alig többek puszta suttogásnál. – Te vagy a béke.

______________________________

Másnap reggel nem riadtan ébredek, mint korábban, hanem lassan eszmélek arra az érzésre, ahogy Kent meleg keze a hasamon felfelé siklik