A vacsora egyáltalán nem tesz szívességet azzal, hogy abszolút ínycsiklandó. A saláta fanyar és citrusos, a lasagna krémes és telt ízű, a desszert pedig – egy kókusz szorbet, amit Natalia bosszantó módon saját kezűleg készített – szinte felnyögésre késztet, amint megízlelem.

És minden egyes falatot átkozok, a pokolba kívánva, bárcsak ne ízlene ennyire, mint amennyire pedig szemmel láthatóan ízlik.