Azon az éjszakán békésen alszunk el Kenttel. Jobb karjával szorosan magához ölel, a balját pedig alám csúsztatja, hogy a bicepszét párnának használhassam. De nagyjából három órával később zihálva riadok fel, és az egész testem reszket a félelemtől.

A szememmel kapkodva pásztázom a szobát, miközben próbálom kitalálni, hol vagyok – megtalálni a férfiakat, akik betörtek a házba –, akik gyilkolták őke