– Nem, nem képes rá – sóhajtom, és kétkedő pillantást vetek Kentre, miközben kimászok az ágyból, hogy megkeressem a papucsomat és a köntösömet. – Éppen ezért kell az érzelmeit a barátjá…

A mondat közepén megdermedek, ahogy tudatosul bennem, mit is mondtam. És hogy Kenttel erről még soha azelőtt nem beszélgettünk.

– Tényleg? – kérdezi Kent, és hátradől a párnáknak, miközben én fintorogva felé fordu