A tekintetem azonnal Kent irodájának ajtajára szegeződik a lépcső alján, ami – ahogy reméltem is – tárva-nyitva áll, és dől ki belőle a fény. Amikor a lépcsőfordulóba érek, amilyen halkan csak tudok, odamegyek az ajtóhoz, és bekukkantok.

Ott van, ahogy sejtettem is, bár soha nem szokott ilyen későn bent lenni. Kent minden lehetőséget megad nekem, hogy pontosan azt tegyem, amit éppen teszek: lenyel