Az egy héttel későbbi ebédünk... finoman szólva is kínos. Mondok is magamban egy halk hálaimát úgy tíz másodpercenként, amiért Daniel egy pillanatra sem tágít mellőlem, elbűvölően hárítja a kérdéseket, és könnyedén cseveg a Biancikkal és az Aldenekkel is, miközben én csendben maradok, és kedvesen mosolygok.

Felnézek a jóképű vőlegényemre, és kissé megingatom a fejem a torkából feltörő nevetés hall