Apám beszéde a végéhez ér, egy pincér odalép, hogy elvigye a tányéromat, és egy pohár pezsgőt hozzon Danielnek, nekem pedig gyöngyöző almabort.

– A lányomra, a gyönyörű Fayre – mondja apám, és rajongva néz rám, miközben felém emeli a poharát.

Rohadt kígyó, csak ennyi fut át az agyamon. Mert most már pontosan tudom, mit tett Kenttel.

– És Danielre, a tökéletes párjára! – A teremben mindenki a leveg