Nevetek, elégedetten furcsa kis családunkon. – Hová megyünk? – kérdezem vigyorogva Janeenre. Tudom, hogy valamit tervezett – napok óta túl titokzatos volt.

– Haza – mondja ártatlanul.

Csak nevetek, bebújok a kocsiba, és hagyom, hogy ő vegye át az irányítást. De aztán, ahogy felhajtunk az autópályára, és valóban a tengerpart felé vesszük az irányt, megfordulok az ülésemben, hogy rábámuljak.

– Komol