– Rendben! – mondja Janeen, s miközben válaszol a szobában vibráló, tapintható feszültségre, összecsapja a kezét, és apró, művi mosolyt erőltet az arcára. Apám mellette áll, feszengve és szomorúan; úgy néz Danielre, mintha megszakadna érte a szíve.

Az én szívem is összeszorul apámért, akit tegnap beavattam az egész tervbe. Ám ő, akárcsak Janeen, még nem döntötte el, mitévők legyenek.

– Van még val