Hirtelen elvigyorodom, mire felém fordítja a fejét, némán kérdezve, mi olyan vicces.

– Nézd már, Kent – mondom egy kis nevetéssel –, az érzéseidről beszélsz. Jót tett neked a börtön.

– A börtönben jöttem rá, mennyire hiányzol – mormolja, majd erős karját körém fonja, és szorosan magához húz, pontosan oda, ahová vágyom.

Felmosolygok az arcába, kísértést érzek, hogy hagyjam elmúlni a pillanatot, de