– És az első kettőben? – kérdezi, felém fordulva, kaján vigyorral.

Én csak összehúzom a szemem, és a szabad kezemmel megcsapom, bár tudom, hogy viccel. – Nos, valaki minden reggel kávéval etetett. Az ágyban, aztán a reggelinél. És aztán… talán kora délután is.

Felnevet, kicsit megrázva a fejét, miközben belekortyol a kávéjába. – A kölyök megszívta – mormolja. – De mi azért szeretni fogjuk