És aztán bűntudatom támad, amiért bűntudatot ébresztettem benne – és ez egy szörnyű spirál...

– Ó, ne – mormolom, könnyeim végigcsorognak az arcomon, ahogy két tenyerem közé fogom az arcát. – Nem élhetünk így, Kent... hogy mindketten úgy érezzük, túl sokat kértünk a másiktól, anélkül, hogy eleget adtunk volna...

Erre felnevet, és megrázza a fejét. – Tudom, hogy igazad van – mondja –, de é