Nevetek, ahogy Kent letesz a matrac felőlem eső oldalára, és hátralép, végigmérve, mintha lehetséges lenne, hogy megsebesültem vagy ilyesmi. Még ha ez egy kicsit túlzás is, jólesik, hogy így aggódik értem.

– Jól vagy? – mormolja, kezét zsebre dugva.

– Jól vagyok – mondom, és képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást, miközben megveregetem magam mellett az ágyat. – Gyere az ágyba.

– Egy p