Nevetek, közelebb bújok, és lenézek a hasamra, saját kezemet is odatéve. – Vigyázz, kicsim – mondom halkan. – Aput nagy kísértés fogja gyötörni, hogy szósszá változtasson...

– Egy ízletes szósszá – teszi hozzá bólintva. – A legjobbá.

Valami semmitmondót mormogok, mire Kent rám mordul, és szorosabban ölel, amíg nevetve be nem ismerem, hogy az ő marinarája a legjobb, amit valaha kóstoltam.