Még eltöltök pár percet azzal, hogy megnyugtassam a bátyámat: jól vagyok, és nem kell idejönnie, hogy megkeressen. Aztán bontom a vonalat, miután megígérem, hogy reggel újra hívom, és számtalanszor emlékeztetem, hogy mostantól felveszem a telefont. Milliószor jobban érzem magam most, hogy tudom, a bátyám jól van, és nem mardos a bűntudat, amiért folyamatosan mellőztem őt. Mintha hatalmas kő esett