Kimegyek a bárba, hogy megkeressem Torint. A szokásos helyén ül, és… nos, ha teljesen őszinte akarok lenni, kissé feszültnek tűnik. Mélyen elgondolkodik, észre sem veszi, hogy közeledem. Amikor megkocogtatom a vállát, ijedten összerezzen, de amint felismer, és végigméri az arcomat, hogy megbizonyosodjon róla, nem vagyok-e hirtelen megint dühös, láthatóan felderül.

– Szia, Tori, kérdezni szeretnék