Ahogy Gabrielle távozni készült a helyszínről, Camilla elkezdte magyarázni mindenkinek, hogy a barátnője egyszerűen túl sokat ivott. – Bocsánat ezért. Gaby ma este egyszerűen elvesztette a fejét. Kérlek, ne értsétek félre.

Ezután megragadta Warren karját, és halkan a fülébe súgta: – Beszélj vele! Érd el, hogy helyrehozza a dolgokat, amikor kijózanodik. A szüleim meg fognak gyűlölni!

– Még mindig... valószínűleg bántja a dolog. – Camilla villámló szemekkel megismételte: – Beszélj vele! A te ötleted volt, hogy ilyen hamar összeházasodjunk!

Warren csak sziszegett. Kényszeredett mosolyt erőltetett magára a barátai és a családja előtt, és így szólt: – Elnézést kérek, meg kell bizonyosodnom róla, hogy Gaby biztonságban van.

– Ne aggódjatok, tisztázni fogjuk ezt az ügyet, amint már nem lesz részeg. Ez az egész csak egy félreértés – tette hozzá, mielőtt végleg távozott volna.

A termeken kívül Gabrielle sebes léptekkel haladt.

Mellkasa sajgott a fájdalomtól, ahogy ráeszmélt legjobb barátnője árulásának mértékére. Azt motyogta: – Nyolc hónap. Nyolc kibaszott hónap!

Ennyi ideig volt vak. Érezte, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán, amit azonnal letörölt a kezével. Magát szidva kérdezte: – Hogy lehettem ennyire vak?!

Éppen összeomlani készült, amikor meghallotta, hogy valaki utána kiált.

– Gaby! Gaby! Várj! – Warren volt az, felé sietett.

A lány gyorsan letörölte arcáról a könnyek nyomát, és magabiztosságot színlelt. Anélkül, hogy rá nézett volna, így válaszolt: – Mennem kell, Warren. A barátom vár rám!

Warren megragadta a karját, és így szólt: – Ugyan már! Tudom, hogy nincs barátod, és én... – Körbenézett, megbizonyosodva arról, hogy senki sincs ott, aki ismerné őt, és tanúja lehetne a szavainak. – Figyelj, Gaby, tudom, hogy megbántottunk.

– Nem akartuk, hogy bármi ebből megtörténjen. Csak úgy alakult! – magyarázkodott.

– Tényleg? – Gabrielle szeme elkerekedett, majd így szólt: – És mi lett volna, ha nyolc hónappal ezelőtt elmondjátok? Miért ragaszkodtál a kapcsolatunkhoz, ha már akkor be volt mocskolva?!

Ujjával a férfira mutatott, és többször a mellkasának bökött, miközben mondta: – Te... te és Cami hazudtatok nekem! Soha nem érdekelt titeket, hogyan érezném magam ebben az egészben! Még össze is akartatok házasodni anélkül, hogy tudtam volna róla?!

– De mindegy is, te... Cami? Ő... valószínűleg ő a legrosszabb ember most a szememben, amiért elárult. – Gúnyos mosoly jelent meg az arcán, majd megrázta a fejét. – Felejtsd el. Én már továbbléptem.

Elfordulva így szólt: – A barátom vár. Elnézést...

Warrenből gúnyos nevetés tört elő, hallva, hogy a lány azt állítja, máris kapcsolatban van. Felgyorsította lépteit, utolérte, és magabiztosan jelentette ki: – Tudom, hogy nincs barátod, Gaby! Túl jól ismerlek! És pontosan tudom, mennyire szerelmes vagy belém, ezért...

Gabrielle elé állt, hogy jobb belátásra bírja. Majd folytatta gondolatmenetét: – Ezért nem mondhattuk el neked az igazat. – Felemelte a kezét, és hozzátette: – Cami és én egyszerűen nem tudtuk elmondani neked, hogy egymásba szerettünk, mert mi... mi valahogy tudtuk, hogy így reagálnál!

– Torkig vagyok a süket dumáddal, Warren! – A lány végigszántott a haján, majd hunyorogva ránézett. – Nincs mentség arra, amit tettél... amit mindketten tettetek!

– Kérlek, Gabrielle. – Warren mindkét kezét a lány vállára tette, és könyörgött: – Hallgass meg. Beszéljük meg ezt holnap. Én és Cami... beszélni fogunk veled erről, és segítünk... Segítünk neked kilábalni ebből a helyzetből.

Szemöldöke összeráncolódott, majd folytatta: – Csak segíts tisztázni ezt a félreértést a szüleinkkel, amikor kijózanodtál, rendben?

Látva a Gabrielle arcán megjelenő irritációt, Warren újra megszólalt: – Kérlek... Legalább Camiért tedd meg. Végül is olyan, mintha a nővéred lenne.

– Bármit megteszek, amit akarsz. Segítek neked lassan lezárni a kapcsolatunkat. – Warren ezen utóbbi szavai hitetlenkedést váltottak ki Gabrielle-ből.

A semmiből felnevetett, miközben próbált továbbhaladni. Azt gondolta: „Most lassú átmenetet akar ajánlani! Nem azelőtt, hogy úgy döntött, megcsal, és megkéri a legjobb barátnőm kezét egy héttel azután, hogy dobott!”

Már az előcsarnokhoz érve megrázta a fejét, és így szólt: – Nem teszek ilyet, és nincs szükségem lassú átmenetre. – Tigrisként fújt a férfi arcába, és ragaszkodott állításához: – Nekem már van barátom!

– Ó, nézd csak! – Arca hirtelen megenyhült, Warren mögé nézett, és kijelentette: – Ott a barátom. Biztosan engem keres.

Gabrielle fürgén elindult, megközelítve egy fehér inges férfit, aki a hall bárpultjánál állt. Ő volt a tökéletes fedezék; magas és jóképű.

A kinézete alapján pultosnak tűnt, legalábbis abból ítélve, ahol állt. Vagy ez, vagy Gabrielle érzékei voltak ködösek.

Egy pillanatra megremegett a szeme, és arra gondolt: „Ez a pasi viszont ismerősnek tűnik.”

Mindazonáltal nem volt ideje alaposan átgondolni. El kellett hitetnie Warrennel, hogy már túl van rajta, és a jóképű férfi volt a megoldás.

Látta, hogy a magas férfi egy másik, öltönyös férfival beszélget, de nem érdekelte. Félbeszakította a beszélgetésüket, és intett neki: – Szia, jóképű!

Amikor felkeltette a figyelmét, elé állt, és hamis mosolyt erőltetve csinos arcára, így szólt: – Szükségem van a segítségedre. Segíts ki, légyszíves.

Anélkül, hogy megvárta volna a férfi válaszát, behunyta a szemét, és ott helyben megcsókolta!

Persze, hogy meggyőzőbb legyen, nem csak egy pillanatra ízlelte meg, hanem további három másodpercig tartotta a csókot.

Ahogy elengedte a csókot, Gabrielle a szeme sarkából látta, hogy Warren méterekre áll, teljesen sokkolva.

Úgy tett, mintha nem venné észre az exét, és csak újdonsült barátjára koncentrált, aki csak állt ott, lefagyva.

Kacér mosolyt villantva a férfira, így szólt: – Tudom, mekkora sokk megcsókolni egy olyan szépséget, mint én. – Harapta az ajkát, és hozzátette: – De tekintsd ezt bónusznak. Biztosan keményen dolgoztál ma este.

Amikor visszanézett Warren irányába, a férfi már a folyosó felé tartott, ahol a konferenciatermek voltak.

Gabrielle ekkor mély levegőt vett, és így szólt a jóképű férfihoz: – Még egyszer kösz, jóképű. – Gyorsan elővett öt dollárt a pénztárcájából, a férfi ingzsebébe gyűrte, és felajánlotta: – A szolgáltatási díjad.

Mielőtt megfordult volna, így szólt: – Szia! Jó műszakot!