Ella

Negyvenöt perccel később hátrálok ki a hálószobából, és halkan kattanással csukom be magam mögött az ajtót. Aztán felegyenesedem, lehunyom a szemem, és hosszan kifújom a levegőt.

– Jól van? – sziszegi egy hang közvetlenül mögöttem.

Nagyjából harminc centit ugrom a levegőbe, és épphogy sikerül elfojtanom a sikolyt, miközben megfordulok, és meglátom a társamat, aki alig tizenöt centire áll tőle