Cora

– Öhm, menjünk át Elláékhoz? – kérdezem tétován. Mert bár legszívesebben itt és most, Roger biztonságot nyújtó közelségében önteném ki a lelkem, tudom, hogy Ella is hallani akarja. És őszintén szólva, nem akarom kétszer elmondani.

Roger egy pillanatig mozdulatlan marad, de aztán megmozdul. – Persze, Cora – mondja, levéve a karját a vállamról és lemászva az ágyról. – Megyek, szólok nekik most…